|
A psziché titkai
Gyerekek a halálról
Szerintem nem könnyű a halálról beszélni – megtalálni a megfelelő szavakat, s meglehet, szavakra talán nincs is szükség az emlékezéshez.
Halottak napján kedves gyermekhangokra lettem figyelmes. A rádióban arról kérdezték őket, voltak-e a szüleikkel a... »
|
"Védd magad! Leginkább." III/1.
...Na tessék! Máris zavarodottan elhallgatott… rossz jel. Ilyenkor kezdi bontogatni a fenevad ketrecét... kicsinyes bosszúság gyötri… óvodás bosszúvágy, ami, ha nem szűnik meg időben, egészen a gyűlöletig terebélyesedik… elveszi minden józanságát.... »
|
|
"Védd magad! Méginkább" II/2.
Hm… Ismét láthatom hát a hasznát, az értelmét a lélekcserének. Bizony… ennek a helyzetnek a megoldásához is kevés lenne az „első” ereje. Az új erő „nagyobb, elegendő, a feladat nagyságához illik.” „A régi ember lelki erejét... »
|
"Védd magad! Méginkább." II/1.
Itt ez a nagy ház. Én meg… egyetlen éjszakát sem merek közös fedél alatt eltölteni vele. Ez borzalmas. A száz kilométernyi távolság tőle… az már megnyugtató. Kevesebb nem. Hát így kell lennie? Volt anyám és sohasem volt. Van húgom és mégsem lehet húgom.... »
|
"Védd magad!… Mindenáron." I/3.
Valahogy a kiutasításom óta anyám egyre jobban hidegen hagyott, önkéntelenül olyan ridegen kezdtem viselkedni vele, hogy magam is meglepődtem. Ezután már meg sem próbáltam az érkezésemkor megölelni. Csak egy szűk pillanatig néztem rá, röviden köszöntem, és már... »
|
"Védd magad!… Mindenáron." I/2.
Majd egy egész évig nem jártam már náluk, amikor az anyu egyszer csak felhívott, hogy:
- A hugod má’ ki sé kel az ágybú. Olyan lusta, mint a dög. – kezdte és kicsit később részletesen elmesélte, hogy milyen veréssel próbálkozott új életet parancsolni... »
|
"Védd magad!… Mindenáron." I/1.
A húsevés kényszere ismét rám tört. Nem értettem.
Hiába próbálkoztam, többé nem tudtam ellenállni. Egyszerűen nem. Akármit tettem, miközben egyre rosszabb közérzettel vegyes reménytelenséget éreztem. Valami érdekes nehéz-érzet, mint malomkő, úgy telepedett rám.... »
|
Megéri-e jónak lenni?
Világ életemben JÓ akartam lenni. Mindig. Mindenkihez. Segíteni ahol lehet, támogatást nyújtani, és soha nem mondani NEMET. Őszintének lenni, akkor is, ha fáj, soha nem csalni, még apróságokban sem. Mindig azt nézni, hogy a másiknak mi lenne a jó, és a saját... »
|
Elmentél, mégis itt maradtál...
Drága nagymamám, aki oly sokat jelentett nekem, tavaly áprilisban meghalt. Hirtelen ment el, olyannyira, hogy talán a mai napig nem tudatosult bennem teljesen...
Értékes ember volt, aki megérdemli, hogy tudjanak róla!
Róla és neki szólnak az alábbi sorok! Nagyon... »
|
Bolondok hajóján
Sokan nem is tudják, mennyi ember él valamilyen pszichés betegséggel. Ez az én történetemnek a kezdete. Már ovis koromban sem voltam normális, az oviban egyáltalán nem beszéltem, nem ettem, nem aludtam, egész nap egy sarokban ültem egy lovacskával, azt ölelgettem.... »
|
|
|
Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre,
melyben a testunklelkunk.hu weboldalra felkerült friss cikkekről tájékoztatunk.
|
Itt add meg e-mail címed:
|
|
Iratkozz fel friss cikkeinket tartalmazó RSS csatornánkra:
http://www.testunklelkunk.hu/rss
|
|